"Sohasem gondoltam volna, hogy vissza jön. Azt hittem már soha sem láthatom Őt. Csak reménykedni tudom, hogy megbocsájt nekem!"
Kifutottunk az épületből.Beszálltunk egy fekete kocsiba.
- Szállj be!-mondta Ash.
Úgy tettem, ahogy kérte, beszálltam,de ő nem.
- Ash szá...-kezdtem bele, de félbe szakított.
- Nekem itt kell maradnom. - nézett rám a gyönyörű szemeivel, ami tiszta könny volt. Ennyi. Eltört a mécses. Heves zokogásba törtem ki.
- Barbi,ne sírj!Nem eshet semmi bajom!-ölelt meg.
- De én nem akarlak itt hagyni egyedül! - sírtam.
- Ha meglátja a főnök a hullákat és,hogy te épp elmenni készülsz akkor..- de itt befejezte.
- Akkor mi lesz? Ash hallasz? - kiabáltam.
- Azonnal indulj! - mondta idegessen.
- Nem!-sírtam.
- Az istenért Barbi!Indulj már!-órdított.
Már csukta volna be az ajtót, amikor egy mély férfi hang kiáltotta a nevét.
- Ashton!-kiabált a férfi.
Gondolom a főnök volt.
- Maradj nyugton. Húzódj össze.-súgta a fülembe majd becsukta az ajtót.Elő vettem a telefonomat.
"SOS!GREEN STREET 13. B"
Elküldtem az sms-t.
Heves veszekedést hallottam majd pár csattanást.Megint kitört belőlem a sírás.Lecsuktam a szememet.
Niall
Rezgett a telefonom.Titokban bíztam abba,hogy nem Barbi küldte a megbánó sms-ét. De sajnos ő volt. Lesajnáló arccal vettem elő a zsebemből.
"SOS!GREEN STREET 13. B"
Az összes düh, amit Barbi iránt éreztem elszállt. Igaz nagyon bántott,hogy hazudott, de én is ludas voltam benne. Olyan hülye vagyok! Felhívtam Liamet.
- Liam azonnal gyere! Megyünk a Green street 13-hoz!
- Mi? Ilyenkor?- szólalt meg egy álmos hang.
- Igen. Siess.SOS van.- és kinyomtam.
10 perc telt el és már Liam itt is volt.
- Niall mondd már,hogy mi van!- üdvözölt.
- Barbi bajban van.- mutattam a telefonomat,-a többiek már elindultak.
- Úristen! - csak ennyit tudott mondani.
Azonnal elindultunk. Liam nem hagyta, hogy vezessek.Jó,tényleg elég rossz állapotban voltam,de akkor is.Megláttam Harry autóját a ház előtt. Liam leparkolt,már szálltam is ki.Pont jött egy kocsi,de nem nagyon érdekelt.
- Hé haver,vigyázz már az ajtóra.-mérgelődött Liam.
- Niall.- szólt egy hang. Női hang volt.Óh, kérlek, Barbi, legyél,Barbi legyél! De nem ő volt,ha nem egy rajongó.
- Kérhetnék egy aláírást? - nézett rám boci szemekkel.
Nem mondhattam nemet. Gyorsan dobtunk egy selfiét és rohantam is tovább Harryékhez.
- Na végre.Induljunk. - mondta Zayn.
Rohanva mentünk a bejárat felé. Erős vérszag terjengett. Ó édes Istenem, ne Barbi vére legyen. Ahogy haladtunk beljebb, annál rosszabb érzésem volt...
Barbi
Léptekre ébredtem.Összehúztam magamat amennyire csak tudtam.Lélegezni is alig tudtam.Féltem.Soha se gondoltam,hogy egyszer is ilyen helyzetbe kerülök.
Már nem csak lépteket hallottam, ha nem beszédet is. A hangok ismerősek voltak,de a félelemtől gondolkozni se tudtam.
- Uram atyám ez a hely teli van hullával.-mondta egy hang.
- Louis Hülye vagy! Ki tudja hányan vannak még? - mondta egy másik hang. Óvatosan kinyitottam az ajtót, hátha látok valamit.
- Valaki van a kocsiban.
- Odamegyek!
- Haver, hülye vagy?! Mi van ha az egyik hulla szelleme van a kocsiba?!
- Louis! Fogd be inkább.
És megláttam Őt.
Szőke haja tökéletesen belőve,kék szemébe félelem látszott. Csak közeledett és közeledett. Hát eljött értem. Kockára tette az életét miattam. Aki hazudott neki. Istenem, nem ez nem lehet igaz! Egyre jobban belé szeretek!
