08.fejezet-Safe

Emberi hulla hever mindenhol. Csupa vér minden. A szemhájam le csukódik a fáradságtól. Alig bírok menni a fájdalomtól. Sántítok, majdnem el is esek, de Niall megfog. Lágyan elmosolyodok. Hegek hevernek arcomon. Éget. Ruhám tiszta kosz és poros. A lábam és a kezem tiszta sár,véres és piszkos. Elfordítom számat az undortól, ahogyan most nézhetek ki. Niall a kocsiba beültet és mellém ül, én pedig az ölébe hajtom fejem, majd szemhéjam le csukódik és elalszok.

***

Kezek tapadnak testemre. Sötét van. Nem látók semmit. Egy ágyban lehetek, de valószínűleg halucinálhatok. A szemem káprázik. Riadtan felülők és körül nézek. Egyszer csak a könnyeim hullanak a paplanra és már, azt veszem észre már bőgők. Kétségbe vagyok esve. Meggyötört vagyok. Sokkoló számomra a helyzet, ami történt, ebben a 2 napban. Valaki hátamat megfogva bújik oda mellém. Niall az. Kissé megijedek tőle, de szerencsére a lámpát felkapcsolta és nem kaptam annyira sokkot tőle. Közelebb jön hozzám és a hajamat hátra túrja, majd egy apró csókot lehel ajkaimra, amitől kissé megnyugszok, de meg is lepődők egyben. Apró mosoly jelenik meg arcomon.
- Jól vagy?- kérdezi lágy hangon. Hevesen bólogatni kezdek, majd fejem vallába hajtom. Szükségem van most az ölelésére. Hiányzott. Oly nagyon, mint még eddig soha sem. Szorosan karolom át derekát és fúrom fejem nyakába. Beszívtam férfias illatát és csak élveztem a kettőn pillanatát. Szemememet be hunytam, s vissza gondoltam a gyerek korukra, amit együtt töltöttünk. Emlékszem, mikor Niallal fogocskaztunk, akkor véletlen megbotlott a lábába, majd a kinti jéghideg  medencébe eset. Annyira nevettünk a kis baki miatt, hogy én is bele estem, mikor ki szerettem volna húzni onnan Niallt, de gondolom ő akart be rángatni. Mondhatni vicces pillanat volt. Egymást frucskoltuk. Szép, boldog emlékek ezek. Niall a hátamat simogatta és szorosan ölelt magához. Remélem most már minden rendben lesz köztünk, mert nem bírnám ki még egyszer. Férfias illatát be szívtam, majd elhunytam a szemeim és el aludtam Niall karjai között.

Reggel Niall reggelivel köszöntött engem, aminek nagyon örültem. Annyira szeretem ilyenkor. Szépen meg reggeliztem, majd átöltöztem. Egy fehér pólót választottam és egy sötét farmer nadrágot. Fel vettem a convers cipőm, majd a táskámért nyúltam. A pulcsimat le akasztottam a fogasról, s Niallal kettesben indultunk meg hozzám. Hívtunk egy taxit, majd a pontos címet bedigtaltuk és már suhantunk is a lakásomra. Anyáék már aggódhatnak értem, hogy hova is tűnhetem ebben a három napban. Niall azt mondtam nekik, hogy minden rendben van, hogy csak itt aludtam nála pár napot, ami félig igaz is volt, de valljuk be nem. Azt mondta ha nem is talált volna meg, kénytelen lett volna elmondani a szüleimnek, hogy eltűntem. De hála istennek meg vagyok és élek, vírulok. Niallnak köszönhetően,és persze,Ashton segítsége miatt is, amit meg kell köszönjek neki. A sebeim már nem annyira látszottak rajtam, csak pár kisebb folt éktelenkedet ki, de pont olyan helyen volt, ahol el tudtam pár ruha darabbal takarni. Mikor megérkeztünk kifizettük a taxist, majd nagy mosollyal az arcokon indultunk fel a tizedik emeletre. Mivel kulcsom nincs-hála az elrabloimnak-csengetnem kellet. Anya nyitott ajtót. De jó, hogy még itt vannak! Nagy öleléssel köszöntöttem anyámat,meg persze puszival is. Niall könnyeden jött utánam, természetesen anyámmal beszélgetve követett a nappaliba, ahol éppen apám kávézót és újságot olvasót. Mikor meglátott nagy mosolyra késztette ajkát, majd fel állt és nagy karjai köze zárt engemet.
- Milyen volt a hétvége? - Jól éreztétek magatokat?-kérdezi szokásosan apa. Leülünk a fotelbe és mesélni kezdek.
- Igen. Nagyon jó volt Niallal. - Összege vesztünk egy kicsit pár napja, de azóta már szent a béke.-mosolyogtam el, majd Niallra, aki viszonozta a gesztusomat.
- Annak örülök. Ki kér egy kis sütit?-kérdezi anya boldog arccal.
- Én!-mondjuk egyszerre Niallal. Elnevetjük magunkat.
- Kis éhen koraszok.-kezd el anyám is nevetni, mire apának is leesik a dolog, és már mindannyian nevetünk ezen az egesz dolgon. Igen, igen, Niallal állandóan valamit ettünk, ami a szemünk elé tárult. Szinte mégse látszik rajtam. Látszik, hogy anyára ütöttem. Niallal a konyhába sétáltunk-vagy inkább rohantunk- és követtük a sütőből az arany galuskát. Ez a kedvencem. Fogtunk kettő tányért, majd egy tornyot csináltunk egymás tálnyérjára és vanília pudingot öntöttünk rá.
- Niall, mondtam hogy nekem nem kell ennyi, ez túl sok. Az előbb reggeliztünk.- röhögök, közben a tányéromat vizslattom.-Még neked a félig van, nekem tele. -Cseréljünk?!-durcizok, de közben röhögök is ezen. Niall engedelmeskedve cserélt is.
- Helyes! Köszönöm!-helyeslően bólintok.
- Csak hogy tud. Ez a tányér úgyis az enyém lett volna.-nyújtsa ki a nyelvet játékosan.
- Vigyázz mit csinálsz!-nevetek és ördögien kacagok rajta.
- Juj...most mi lesz?-nevet.
Én erre csak a szememet forgattam, majd csöndbe elfogyasztottuk a deszertünket. Mennyei.  Végre egy kis otthoni koszt. Természetesen dugik ettem magam vele, amitől kissé meg fajult a hasam. Hurrá! Leültünk a tv elé, s a csatornákat kapcsolgattuk. Csupa karácsonyi adás. Az összes film unalmasnak bizonyult, így hát a kedvenc filmünket raktuk be a DVD lejátszóba.  Hoztunk üdítőt meg egy kis popcornt,csipszet és már nézhettük is.

***

Egész délután film maratont tartottunk és dugig ettük magunkat minden féle finomsággal. Egy csomó vígjátékot végig néztünk, bele értve, pár másmilyen kategóriájú filmeket is. Niall inkább a kicsit viccesebbeket szereti,még én kicsit romantikusabbakat. Egy kis horrort is néztünk, amit nem is neveznék annak, de azért voltak benne, pár ilyen véres, horroros jelenet is. Anyáék is néha-néha csatlakoztak nehány filmhez, de nem maradtak sokáig. Elmentek vacsorázni. Minket is hívtak, de nem tudtuk eldönteni, hogy menjünk e, vagy sem. De végül elmentünk mi is.
- Köszönöm a meghívást Mr. és Mrs. Palvin!-ültünk le az asztalhoz, ahol Niall kedvesen megköszönte a meghívást.
- Mi köszönjük, hogy eljöttél.-mosolyodik el anyám.
- Na és, hogy vannak a szüleid? Minden rendben van? Elég régen találkoztunk velük, meg persze veled is.-teszi fel a kérdést anyu.
- Természetesen Mrs.Palvin. Elég sokat dolgoznak mostanában, így én is nagyon ritkán tudok beszélni velük. De ha jól tudom, akkor új év kor eljönnek meglátogatni.-mosolyodik el.
- Akkor össze ülhetne a régi banda.-nevetek.
- Jó ötlet.- helyesli Niall is, utána anya és apa is rábólint. Örülök. Akkor ismét újra együtt lehet a család.

Sziasztok! Ismét megnyitom eme blog történetet! Remélem tetszik, ez a rész! Kicsit rövid lett, de azért ez is valami. :) Írjatok véleményt vagy iratkozzatok fel a blogra! Ha mondjuk hibát találhatók benne, azért bocsi, ha tudom akkor javítom őket. Írjatok véleményt, hogy milyen lett a rész! Koszi, puszi!!

07.fejezet-I was afraid that you will not go away

"Sohasem gondoltam volna, hogy vissza jön. Azt hittem már soha sem láthatom Őt. Csak reménykedni tudom, hogy megbocsájt nekem!"

Kifutottunk az épületből.Beszálltunk egy fekete kocsiba.

- Szállj be!-mondta Ash.

Úgy tettem, ahogy kérte, beszálltam,de ő nem.

- Ash szá...-kezdtem bele, de félbe szakított.

- Nekem itt kell maradnom. - nézett rám a gyönyörű szemeivel, ami tiszta könny volt. Ennyi. Eltört a mécses. Heves zokogásba törtem ki.

- Barbi,ne sírj!Nem eshet semmi bajom!-ölelt meg.

- De én nem akarlak itt hagyni egyedül! - sírtam.

- Ha meglátja a főnök a hullákat és,hogy te épp elmenni készülsz akkor..- de itt befejezte.

- Akkor mi lesz? Ash hallasz? - kiabáltam.

- Azonnal indulj! - mondta idegessen.

- Nem!-sírtam.

- Az istenért Barbi!Indulj már!-órdított.

Már csukta volna be az ajtót, amikor egy mély férfi hang kiáltotta a nevét.

- Ashton!-kiabált a férfi.

Gondolom a főnök volt.

- Maradj nyugton. Húzódj össze.-súgta a fülembe majd becsukta az ajtót.Elő vettem a telefonomat.

"SOS!GREEN STREET 13. B"

Elküldtem az sms-t.

Heves veszekedést hallottam majd pár csattanást.Megint kitört belőlem a sírás.Lecsuktam a szememet.

                                                                             Niall

Rezgett a telefonom.Titokban bíztam abba,hogy nem Barbi küldte a megbánó sms-ét. De sajnos ő volt. Lesajnáló arccal vettem elő a zsebemből.

"SOS!GREEN STREET 13. B"

Az összes düh, amit Barbi iránt éreztem elszállt. Igaz nagyon bántott,hogy hazudott, de én is ludas voltam benne. Olyan hülye vagyok! Felhívtam Liamet.

- Liam azonnal gyere! Megyünk a Green street 13-hoz!

- Mi? Ilyenkor?- szólalt meg egy álmos hang.

- Igen. Siess.SOS van.- és kinyomtam.

10 perc telt el és már Liam itt is volt.

- Niall mondd már,hogy mi van!- üdvözölt.

- Barbi bajban van.- mutattam a telefonomat,-a többiek már elindultak.

- Úristen! - csak ennyit tudott mondani.

Azonnal elindultunk. Liam nem hagyta, hogy vezessek.Jó,tényleg elég rossz állapotban voltam,de akkor is.Megláttam Harry autóját a ház előtt. Liam leparkolt,már szálltam is ki.Pont jött egy kocsi,de nem nagyon érdekelt.

- Hé haver,vigyázz már az ajtóra.-mérgelődött Liam.

- Niall.- szólt egy hang. Női hang volt.Óh, kérlek, Barbi, legyél,Barbi legyél! De nem ő volt,ha nem egy rajongó.

- Kérhetnék egy aláírást? - nézett rám boci szemekkel.

Nem mondhattam nemet. Gyorsan dobtunk egy selfiét és rohantam is tovább Harryékhez.

- Na végre.Induljunk. - mondta Zayn.

Rohanva mentünk a bejárat felé. Erős vérszag terjengett. Ó édes Istenem, ne Barbi vére legyen. Ahogy haladtunk beljebb, annál rosszabb érzésem volt... 

                                                                      Barbi

Léptekre ébredtem.Összehúztam magamat amennyire csak tudtam.Lélegezni is alig tudtam.Féltem.Soha se gondoltam,hogy egyszer is ilyen helyzetbe kerülök.

Már nem csak lépteket hallottam, ha nem beszédet is. A hangok ismerősek voltak,de a félelemtől gondolkozni se tudtam.

- Uram atyám ez a hely teli van hullával.-mondta egy hang.

- Louis Hülye vagy! Ki tudja hányan vannak még? - mondta egy másik hang. Óvatosan kinyitottam az ajtót, hátha látok valamit.

- Valaki van a kocsiban.

- Odamegyek!

- Haver, hülye vagy?! Mi van ha az egyik hulla szelleme van a kocsiba?!

- Louis! Fogd be inkább.

És megláttam Őt.

Szőke haja tökéletesen belőve,kék szemébe félelem látszott. Csak közeledett és közeledett. Hát eljött értem. Kockára tette az életét miattam. Aki hazudott neki. Istenem, nem ez nem lehet igaz! Egyre jobban belé szeretek!

This is me.Új író bemutatkozása

Sziasztok!
Én vagyok az új író.A nevem Kriszti.
Hu hát nem tudom mit írjak..
4 éve vagyok Directioner és 2 éve kezdtem el blogokat írni.14 éves vagyok.Imádom a fanfaction blogokat.
Remélem tetszeni fognak a bejegyzéseim.Puszi.xx

06.fejezet-He is a murderer.

"Futottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Előre amennyire
csak a lábam bírta, hogy innen eltűnhessek. Miért velem
 történek ezek a dolgok? Pedig, annyira megkedveltem.
 Első látásra bele szerettem.
Egyszerűen nem hiszem el!
Ő egy GYILKOS!

Nem emlékszem semmire. Egy sötét szobába ébredtem. Fogalmam sincs, hogy hol lehetek. Körül néztem. Csak sötét foltokat láttam, de pár-perccel később tisztulni kezdett a látásom. Egy ágyon voltam megkötözve. Vajon mi történhetett? Hirtelen zajt halottam, majd egy ajtó nyikorgást. A sötét alak közeledni kezdet hozzám, majd az államat felemelte és belenézet a szemembe. Barna szemeit tisztán láttam, amivel mélyen belenézett tekintettembe. Kapucnit viselt, hogy eltakarja arcát. A zsebéből valamit kivett és a karomba szúrta. Egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat, majd egyre homályosabb lett minden körülöttem.

Remélem, hogy ez csak egy rémálom!

***

- Jake, csináld már! - hallottam egy mély férfi hangot.

- Kit érdekel ez a ribanc? - Ribanc? Ha most feltudnák állni innen, akkor egy akkora pofont kapott volna, hogy most a földön lenne! - bosszankodtam magamba.

- Csinálja Ashton Ő a profi. - nevetett el magát gúnyosan. Mi? Ashton? 

- Főnök? Muszáj ezt csinálnunk? - mondta az említett személy. Óóó...istenem! Csak ne...! 

- Ashton ide figyelj! - kiabált rá. Megcsinálod amit mondok, vagy mész a sittre!

- Én...Én...-nem tudott szóhoz jutni, 

- Nincs semmi Én! Mars a dolgodra!

Lépteket hallottam felém közeledni. A fogaimat össze szorítottam a szememmel együtt, hogy ne keljen látnom Ashton arcát. Mikor levette a zsákot a fejemről elfordítottam fejem-szemem még mindig csukva volt-és próbáltam nem gondolni arra, hogy mi is fog itt történni velem. Nagyon sóhajtott. Arcomra tette kezét és maga felé fordított. 

- Barbi, kérlek nyisd ki a szemed!-parancsolt rám. Nemlegesen bólintottam.

- Nyisd ki a szemed!-egy oktávval magasabb lett a hangja. A szemeim kipattantak az ijedségtől a pupilláim kitágultak  és szaporábban kapkodtam a levegőt. Ajkamat méregette és a szemeimet. Kezével megérintette az arcom-undorodva kaptam el- de ő vissza fordított maga féllé s majd a fülembe suttogott. -Barbi, ne haragudj! De muszáj megtennem! - mondta kissé csalódott hangnembe. Arcomat ismét megfogta és ajkaimra kezdet célozni. Túlságosan vonzódtam hozzá, ahhoz hogy eltoljam magamtól, kívántam a csókját. Szánk összeért és heves csókcsatába kezdtünk a pillanat nem tartott sokáig.

-Ash! - kiabált rá egy izmos nagydarab "állat".Mogorva volt az arca, düh borította testét, ijesztő volt számomra. Felállt. -Ne félj! - suttogta halkan. Megfordult és elment ki egyenesen az ajtón a többi fickóval együtt, engem ott hagyva evvel. Most már tisztábban lehetett látni mindent. Egy üres fehér falas, koszos, kibaszott kamrába voltam!

Ashton

- A kibaszott életbe!-ütöttem bele a falba. Miért pont azokat kell bántani, akik közel állnak hozzám? Jobb lett volna ha otthon maradok és nem megyek el a buliba! Jake és társai állandóan kiszúrnak velem és beköpnek a főnöknek. Huh...egyszer úgy megtudnám verni! Teljesen ki vagyok. Folyamatosan vagy a falat vagy a box zsákot ütőm. Elegem van! Nem bírom tovább! El kell vinnem innen! DE most azonnal! Az ágyon ültem és gondolkoztam, hogy hogy vigyem ki ebből a koszfészekből. Nagyon nehéz dolgom lesz, mivel mindenhol örök vannak. -Gondolkozz Ash, gondolkozz!-vertem a fejemet, hogy valami ötlet szülessen, de semmi sem jött. Este nem lesz jó, mert "Mr.Izom agy"-gyal küldetésre megyünk, pedig akkor lenne a legjobb, ha ő és a többi bunkó paraszt elmennének. Most mit csináljak?-temetem az arcomat a kezembe.

- Ash! - kiabált Jake.Felnéztem.

- Mi van? - kérdeztem bunkón.

- Nocsak, nocsak? Valami baj van? - vigyorodott el. Huh most ha megtudnálak verni, már a földön lennél! - mondtam magamba. - Semmi közöd nincs hozzá! - köptem rá a lábára. A cselekedetemre a pólómat megfogta és felemelt.

-Na ide figyel kis köcsög! Velem nem jó újat húzni, mert kiverem belőled a szuszt is!-fenyegetett meg.

-Rajta. - buzdítottam fel. Ekkor le rakott a földre és behúzott nekem egyet, majd én a földre estem. Na igen, hát oké. Feltápászkodtam, majd neki rohantam. Mikor a földön hevert én pedig rajta, ütni kezdtem, ahogy csak bírtam. Minden erőmre szükségem volt. Egyszer - kétszer a kezemet kivédte és birkózni kezdtünk, hol ő talált el, hol én találtam el.

-FIÚK! - kiabált ránk  a főnők. - Azonnal fejezzétek be, amíg még mondom! - üvöltözött. Jake nem hagyja abba, így nekem is küzdenem kellet tovább, pedig nem akartam a főnök haragját. Egy másodperc alatt szét szedtek az örök minket, én nyugodtan álltam Jake pedig még mindig ütni akart, de a nagy darab őr nem engedte. Tele voltam sebekkel, ahogy Jake is, talán én kicsit rosszabbul nézhettem ki, mint ő.

-Mi faszt műveltek, fiúk?-kérdezte magas hangnembe a főnök.

-Ez a kis pöcs fej kezdte. - bólintott rám.

-Nem érdekel kikezdte! Az irodámba! Most!-utasított minket. 

***

Barbi

Ott álltam védtelenül a kihalt út szélén, míg egy nagy darab férfi fegyvert szegezett nekem. A Hold ragyogó fénye megvilágította a teret. Lehunytam a szemem és vártam. Vártam, hogy vége legyen.Nagyokat szippantottam a levegőből, amíg tehettem. A mellkasom összeszorult a fájdalomtól, félelemtől és kétségbeeséstől. Nem láthatom többé a napot, amit annyira imádok nézni, nem láthatom többé Millyt se és anyáékat. De legfőbbkép nem láthatom Őt! Sosem hittem a szerelemben, de mikor vele találkoztam, sutba vágtam minden szabályomat és vele tartottam! Utálom bevallani, de szeretem! És most...most ennek is vége! Nem érinthetem, nem csókolhatom és nem érezhetem meleg testét! Mert az életem zsákutcába ért, ahonnan nincs menekvés. És még mindig vártam. Lassan kinyitottam a szemeim, s ránéztem. Egyszerű farmert viselt, felette egy fekete pulcsit,a melynek kapucnija fejére volt téve. Azt hitte nem látom az arcát, de tévedett! Sőt! Sokkal többet láttam, mint azt valaha is gondolta volna. Átláttam rajta. Ő is csak egy könyörtelen gyilkos, nuku érzelmekkel. Ő a táplálkozási lánc tetején, én a legalján. Csak egy újabb strigula vagyok a listáján, akit el kell tenni láb alól. Ajkai szélles vigyorrá húzódtak, olyannyira, hogy azt hittem menten ketté szakad az arca. Kioldotta a biztonsági kapcsot, s már csak meg kellett húznia a ravaszt, de nem tette. Még nem. Élvezte ahogy egész testemben remegek, ahogy az ereimben szétárad a félelem, megadva neki mindazt, amitől még szórakoztatóbbnak találta a helyzetet. Ő volt a vad, én pedig a zsákmány. Ahogy rideg, zöld szemeibe néztem, amelyben egy cseppnyi szeretet sem honol, sem megbánás, semmi, csak a pokol tüze lángolt, végig szaladt az egész testemen a félelem. A lábaim már nem bizonyultak annyira erősnek, hogy megtartsanak, de még tűrtem. Karjaim ernyedten lógtak testem mellett, fáradtan pislogtam rá, szemem alatt hatalmas karikák éktelenkedtek, amelyekről megmerem fogadni, hogy szinte már bőrönd méretűek, élesen szívtam be az oxigént, amely jólesően áramlott be a tüdőmbe. Legyőzöttnek éreztem magam, de hisz...az is voltam. Legyőzött. Mindhiába a megannyi futás, karmolás és védekezés, ha az erőm jóval kisebb a övénél. Nem szállhattam szembe vele, de ha meg kell halnom, legalább úgy halok meg, hogy tudom, küzdöttem. Nem bújtam el a felelősség elől, hanem szembe néztem a 'gonosszal' és harcoltam, félre téve minden félelmemet. Kezemmel a nyakamban lévő keresztet szorongattam, de ez sem segített. E pillanatban farkasszemet néztem vele és tudtam, innen nincs menekvés. - Utolsó kívánság? - kérdezte egy gúnyos vigyorral arcán. - Ash, kérlek segíts! - könyörögtem. -Sajnos, nem tehetek semmit.-hajtotta le a fejét, de az őr felemelte. Pár másodper és egy hatalmas puffanás zengte be a teret. Védekező pozícióba váltottam, de szerencsére nem rám céloztak. Kissé félve tekintettem fel, és csodálkozva néztem körül. Ash egy pisztolyt fogott maga mellett. A rossz fiúk a földön voltak és véreztek. Remegve fújtam ki a levegőt, majd térde rogytam és sírni kezdtem.

-Barbi, barbi!-futott oda hozzám.-Gyorsan kelj fel elviszlek innen!-kapkodott a kezével, hogy felsegítsen.

-Tünj innen te szemét állat!-ordítottam rá.-Soha többé ne gyere a közelembe!-próbáltam felállni, de a lábaim nem akartak engedelmeskedni.

-Gyere kiviszlek innen mielőtt még vissza ér a főnök.-szólt rám ismét a válaszomat nem meghalva. Nagy nehezen felállított és a fekete autóba beültettet.

Sziasztok! Rettentően sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a részt. Nem sokára itt a nyár, így tudom hozni a részeket. Most van plusz egy írónk, aki segíteni fog a történetbe. Talán még ismerni is fogjátok őt.:) Remélem ez a rész felkeltette az érdeklődéseteket és kapok pár kommentet, vagy akár chatbe, hogy tetszett e vagy sem. Hálás lennék nektek. Nem tudom mikor lesz új rész, de sietünk vele! :) Addig is szép napot nektek! Ha tetszett iratkozz fel! Puszillak benneteket! 

05.fejezet-Christmas

Sziasztok. Kis késéssel, de meghoztam az új részt. Remélem tetszik. Kicsikét rövid lett, de legalább valami. Ezt a részt most, ketten írtuk, és a többi rész folyamán is így lesz. Kommenteket, véleményeket várunk, akár jó, akár nem. Köszönöm a kommentedett  Kapusi Lili :) örülök, hogy írtál:) még ha csak egy pár sort is:) Hálás vagyok neked, remélem a további részekhez is írsz majd, és számíthatok majd rád:)) Most inkább nem akarok ígérgetni, de sietünk a következő részel. Van pár jó ötletem ;) (ha találtok hibát, akkor bocsi)

"Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid."

A hó apró pelyhekben szállingózik, New York  forgalmas utcáin, sétálunk végig a szüleimmel és Milly-vel. Még mindig teljesen megvoltam lepve, hogy anyáék meglátogattak. Olyan régen találkoztunk már. Tudom, sok a munkájuk, ezt meg is értem, hiszen kell a pénz, hogy ne haljunk éhen. Milly-vel úgy döntöttünk, hogy ki kapcsolódunk a mai napon. Mivel, anyáék úgy döntöttek, el mennek kettesben vacsorázni, így mi kihasználva az alkalmat, együtt töltjük a karácsonyt a barátokkal. Apától és anyától, egy puszival elbúcsúzva elköszöntem, Milly pedig egy nagy mosoly kíséretévvel integet és köszön el.

***

Hat után, csengettek, és én sebesen vágtattam az ajtóhoz. Milly, és Mike, az ajtóban vágódott, és mögöttük egy személy. Egyből felismerem Ahstont. Kikerekedett szemekkel néztem, Millyre, ő csak megrántotta a vállát.

- Gyertek be -invitáltam őket be a házba. -Kaja van, pia van, minden van. - mosolyogtam. Ők kényelmesen, elhelyezkedtek. Nem is tudom már, mikor voltam már így baráti társasággal karácsonykor. Próbáltam a mai napon nem arra gondolni, hogy mi is történt tegnap este. De nem ment. Olyan érzések kavarogtak bennem, amit nem lehet egy könnyen megszabadulni. Hallgattam Milly beszédét, miközben a karácsonyfa előtt voltunk és a pezsgős poharat pedig fogtuk, majd mikor Milly befejezte koccintottunk és a poharunkba kortyoltunk. Friss és kellemes. Nagyon jól éreztem magam. Utána Mike felvetette az ötletet,hogy menjünk el sétálni. Mindenki,felvette a kabátját,csizmáját,és már indultunk is a friss levegőre. Mike,Milly-t átölelve sétált, Ahston és én ,meg csak egymás mellett ballagva beszélgettünk. Egyre távolodtunk a házunktól. Az egyik utcában bekanyarodva,észrevettem egy házat. Az a ház Niall háza. Amint megláttam a tömeget a ház előtt ,inkább nem is néztem oda. De valami az súgta ,hogy néz oda. Ami nagy hiba volt. Niall  a kezét egy szőke lány dereka köré vonta,majd hosszasan megcsókolta.

A gyomrom is,felfordult a látványtól. A szívem ,ennél sokkal jobban. Mikor elváltak egymástól a lány felénk fordult,és ezzel Niall tekintete is ránk tévedt. A fiú csak meredten bámult,engem,a szőke ciklon meg nem tudta,hogy a Niall mit néz. Hát engem. Rám nézett. Pontosan tudta, hogy láttam. Ő csak megbánóan nézett rám, de csak egy gúnyos mosollyal jeleztem neki vissza. Aztán a tekintetemet Asthonra vezettem. Észre vette, és azonnal kapcsolt. Rám nézett ő is. Nem tudom miért, de megöleltem, utána meg megcsókoltam. Azonnal vissza csókolt. Beleborzongtam, ahogyan a kezeit derekamra vezette. Próbáltam egyre, közelebb húzni magamhoz,de nem nagyon tudtam jobban. Egy idő,után elváltunk egymástól.

- Hú..,erre nem számítottam. -mosolygott rám.

- Én sem. -rántottam meg a vállamat, majd a tekintettemet arra a helyre vezettem, ahol Niall állt. Viszont a szőkeségnek, holt helye volt. Nem is láthatta, a csókunkat. Visszafordultam a barátaimhoz.

- Indulhatunk, vissza hozzánk?

- Igen gyerünk-vágta rá Milly, akinek a szeméből kíváncsiság áradt. Én csak egy sokat mondó  pillantással, néztem vissza rá. 

A házba vissza értünk, és mindenki ivott még egy kicsit. Idő közben Milly és Mike elmentek,és így ketten maradtunk Ashton-al. Anyáék még mindig nem értek haza ,és szetintem egy jó ideig nem fognak még.

-Kérsz még bort?-kérdeztem a fiútól. Ő a poharát tartva jelezte,hogy öntsek még neki,az alkoholból. Én is öntöttem magamnak. Ezután Ashton az ölébe húzott,maga felé fordított,és vadul téptük egymás ajkait, utána minden el sötétült.  

04.fejezet-Once every truth reveals.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam! De tényleg! Remélem, azért tetszeni fog a rész. Kicsit rövid lett, de egyre izgalmasabb lesznek most már a részek. A véleményeket ismét várjuk. Hideg-meleg jöhet! Jó olvasást! ;)

"Azt hinni hogy halott, fájdalmas. De, még fájdalmasabb, ha szereted is!"

- Mi?-elengedett és csodálkozva nézet rám.

- Igen, én vagyok az Barbi!-mondtam ismét, de már is sírás határánál voltam.

- Az nem lehet..-fogta meg a fejét.-Hiszen..hiszen..te..te..meghaltál.-mondta, közben ide-oda mászkált. Mi? Miért is haltam volna meg? Itt vagyok, vagy rosszul tudom?

- Mi? Mégis miről beszélsz?-kérdeztem rá, mivel egyáltalán nem értettem semmit.

- A szüleid mondták apának.-leült a földre, közben még mindig a fejét fogta.

Közelebb léptem hozzá, és leguggoltam elé. Sóhajtottam egyet. A kezemmel megfogtam a karját.

- Figyelj. Tudom, hogy nem kelet volna hazudnom a nevem miatt, de muszáj volt.-folytattam volna tovább, de Niall a szavamba vágott.

- Muszáj volt?!? Barbi, én szerelmes voltam beléd! Még mindig! Nem érted? Nehéz volt téged Londonba hagyni! És..és mikor apa elmondta, hogy mi is történt én teljesen kiakadtam, összetörtem.

A szavakat amit mondott felkellet még dolgoznom. Ez a sok minden, amit mondott kicsit sokkolt. Csillogó-kisírt szemmel nézet engem, de én még mindig nem tudtam megszólalni. Mivel szavak nem jöttek ki a számon, így inkább megöleltem.

NIALL HORAN

- Ne! Hagy békén!-löktem el magamtól. Nem hiszem el, hogy ezt csinálta velem. Egyszerűen nem. Barbi újra sírva fakadt, majd elrohant. A földre ültem ismét, és a fejem a tenyerembe temettem, majd elkezdtem zokogni. Most már tényleg ezt érzem, amit eddig, egy nagy ürességet, ami nem tudom ismét meddig fog tartani. Egy fájdalom, ami nem fog egy ideig begyógyulni. A szívem ismét összetört, hogy újra felbukkant. Végig abban a tudatban, élni, hogy meghalt, fájt, de ez jobban fájt. Jobban fájt, hogy átvert, és elhitetett velem a halálát. Felemeltem a fejem. Már sötét volt. Telefonomat kivettem a zsebemből és felhívtam Liam-et, hogy jöjjön értem. Harmadik kicsöngésnél fel is vette, majd elmotyogtam hol is vagyok, és csak egy "Oké, máris megyek!"-kel le is tette a telefont. Leporoltam a nadrágomat és arra a helyre mentem, ahol Liam fel vessz.  Lehajtott fejjel kullogtam, hogy senki ne vegyen észre az utcán. Láttam Liamnek a kocsiját, és elindultam a jármű irányába. Becsaptam magam mögött az ajtót .

- Hé haver mi van ? -tette fel a mellettem ülő a kérdést.

- Hagyjuk!-mondtam kicsit se kedvesen.

- Mi a baj? Mi ez kedvetlenség?-döbbent le.

- Nincs semmi bajom!-emeltem fel a hangomat a kelleténél magasabban. Nem igaz, hogy nem tudja megérteni, hogy nem akarok senkivel sem beszélni! Tudom, hogy csak segítene szeretne, de hát akkor is.

- Nyugi haver! Csak segíteni szerettem volna. De ha nem, hát nem.-mondta, majd a gázra lépet.

- Bocsi Liam, de teljesen ki vagyok kiszülve.-hajtottam le a fejem.

- Majd elmondod, ha szeretnéd.-nézet rám egy pillanatra. Egy aprót bólintottam. Jó érzés, hogy itt vannak velem a fiúk. Nem is tudnám mi lenne velem nélkülük. Liam leparkolt a ház előtt, majd bementünk a fiúkhoz. Ledobtam a cipőmet, köszöntem a fiúknak és felmentem a szobámba, hogy kipihenhessem a mai napot.

2022.12.24.Kedd

BARBARA PALVIN

A fény beszűrődőt az ablakomon, felkeltve engem álmaimból. Párnámat a fejemre húztam, hogy még pihenhessek még egy kicsit. Telefonomhoz nyúltam, megnézni mennyi az idő. Tizenkettő óra-öt perc-olvastam le. Ideje készülődni. Belebújtam puha nyuszis papucsomba, majd kimentem a konyhába. Mikor kiléptem, csodálkozva figyeltem mi is zajlik itt éppen. Megtorpantam egy pillanatra. Az ablak felé néztem. Egy karácsonyfát véltem felfedezni, ami fel is volt díszítve. Körül néztem ismét. Anya a konyhába volt. Mi csoda? Anya a konyhába? Mi? Döbbenten néztem felé, hogy nem e hallucinálok, de nem. Anya észre vett, majd oda jött hozzám és megölelt. El sem hiszem, hogy itt vannak. Jó újra látni őket. És ha még jobban belegondolok, lesz, mit, megbeszélni a régi múltbeli dolgokról.