06.fejezet-He is a murderer.

"Futottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Előre amennyire
csak a lábam bírta, hogy innen eltűnhessek. Miért velem
 történek ezek a dolgok? Pedig, annyira megkedveltem.
 Első látásra bele szerettem.
Egyszerűen nem hiszem el!
Ő egy GYILKOS!

Nem emlékszem semmire. Egy sötét szobába ébredtem. Fogalmam sincs, hogy hol lehetek. Körül néztem. Csak sötét foltokat láttam, de pár-perccel később tisztulni kezdett a látásom. Egy ágyon voltam megkötözve. Vajon mi történhetett? Hirtelen zajt halottam, majd egy ajtó nyikorgást. A sötét alak közeledni kezdet hozzám, majd az államat felemelte és belenézet a szemembe. Barna szemeit tisztán láttam, amivel mélyen belenézett tekintettembe. Kapucnit viselt, hogy eltakarja arcát. A zsebéből valamit kivett és a karomba szúrta. Egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat, majd egyre homályosabb lett minden körülöttem.

Remélem, hogy ez csak egy rémálom!

***

- Jake, csináld már! - hallottam egy mély férfi hangot.

- Kit érdekel ez a ribanc? - Ribanc? Ha most feltudnák állni innen, akkor egy akkora pofont kapott volna, hogy most a földön lenne! - bosszankodtam magamba.

- Csinálja Ashton Ő a profi. - nevetett el magát gúnyosan. Mi? Ashton? 

- Főnök? Muszáj ezt csinálnunk? - mondta az említett személy. Óóó...istenem! Csak ne...! 

- Ashton ide figyelj! - kiabált rá. Megcsinálod amit mondok, vagy mész a sittre!

- Én...Én...-nem tudott szóhoz jutni, 

- Nincs semmi Én! Mars a dolgodra!

Lépteket hallottam felém közeledni. A fogaimat össze szorítottam a szememmel együtt, hogy ne keljen látnom Ashton arcát. Mikor levette a zsákot a fejemről elfordítottam fejem-szemem még mindig csukva volt-és próbáltam nem gondolni arra, hogy mi is fog itt történni velem. Nagyon sóhajtott. Arcomra tette kezét és maga felé fordított. 

- Barbi, kérlek nyisd ki a szemed!-parancsolt rám. Nemlegesen bólintottam.

- Nyisd ki a szemed!-egy oktávval magasabb lett a hangja. A szemeim kipattantak az ijedségtől a pupilláim kitágultak  és szaporábban kapkodtam a levegőt. Ajkamat méregette és a szemeimet. Kezével megérintette az arcom-undorodva kaptam el- de ő vissza fordított maga féllé s majd a fülembe suttogott. -Barbi, ne haragudj! De muszáj megtennem! - mondta kissé csalódott hangnembe. Arcomat ismét megfogta és ajkaimra kezdet célozni. Túlságosan vonzódtam hozzá, ahhoz hogy eltoljam magamtól, kívántam a csókját. Szánk összeért és heves csókcsatába kezdtünk a pillanat nem tartott sokáig.

-Ash! - kiabált rá egy izmos nagydarab "állat".Mogorva volt az arca, düh borította testét, ijesztő volt számomra. Felállt. -Ne félj! - suttogta halkan. Megfordult és elment ki egyenesen az ajtón a többi fickóval együtt, engem ott hagyva evvel. Most már tisztábban lehetett látni mindent. Egy üres fehér falas, koszos, kibaszott kamrába voltam!

Ashton

- A kibaszott életbe!-ütöttem bele a falba. Miért pont azokat kell bántani, akik közel állnak hozzám? Jobb lett volna ha otthon maradok és nem megyek el a buliba! Jake és társai állandóan kiszúrnak velem és beköpnek a főnöknek. Huh...egyszer úgy megtudnám verni! Teljesen ki vagyok. Folyamatosan vagy a falat vagy a box zsákot ütőm. Elegem van! Nem bírom tovább! El kell vinnem innen! DE most azonnal! Az ágyon ültem és gondolkoztam, hogy hogy vigyem ki ebből a koszfészekből. Nagyon nehéz dolgom lesz, mivel mindenhol örök vannak. -Gondolkozz Ash, gondolkozz!-vertem a fejemet, hogy valami ötlet szülessen, de semmi sem jött. Este nem lesz jó, mert "Mr.Izom agy"-gyal küldetésre megyünk, pedig akkor lenne a legjobb, ha ő és a többi bunkó paraszt elmennének. Most mit csináljak?-temetem az arcomat a kezembe.

- Ash! - kiabált Jake.Felnéztem.

- Mi van? - kérdeztem bunkón.

- Nocsak, nocsak? Valami baj van? - vigyorodott el. Huh most ha megtudnálak verni, már a földön lennél! - mondtam magamba. - Semmi közöd nincs hozzá! - köptem rá a lábára. A cselekedetemre a pólómat megfogta és felemelt.

-Na ide figyel kis köcsög! Velem nem jó újat húzni, mert kiverem belőled a szuszt is!-fenyegetett meg.

-Rajta. - buzdítottam fel. Ekkor le rakott a földre és behúzott nekem egyet, majd én a földre estem. Na igen, hát oké. Feltápászkodtam, majd neki rohantam. Mikor a földön hevert én pedig rajta, ütni kezdtem, ahogy csak bírtam. Minden erőmre szükségem volt. Egyszer - kétszer a kezemet kivédte és birkózni kezdtünk, hol ő talált el, hol én találtam el.

-FIÚK! - kiabált ránk  a főnők. - Azonnal fejezzétek be, amíg még mondom! - üvöltözött. Jake nem hagyja abba, így nekem is küzdenem kellet tovább, pedig nem akartam a főnök haragját. Egy másodperc alatt szét szedtek az örök minket, én nyugodtan álltam Jake pedig még mindig ütni akart, de a nagy darab őr nem engedte. Tele voltam sebekkel, ahogy Jake is, talán én kicsit rosszabbul nézhettem ki, mint ő.

-Mi faszt műveltek, fiúk?-kérdezte magas hangnembe a főnök.

-Ez a kis pöcs fej kezdte. - bólintott rám.

-Nem érdekel kikezdte! Az irodámba! Most!-utasított minket. 

***

Barbi

Ott álltam védtelenül a kihalt út szélén, míg egy nagy darab férfi fegyvert szegezett nekem. A Hold ragyogó fénye megvilágította a teret. Lehunytam a szemem és vártam. Vártam, hogy vége legyen.Nagyokat szippantottam a levegőből, amíg tehettem. A mellkasom összeszorult a fájdalomtól, félelemtől és kétségbeeséstől. Nem láthatom többé a napot, amit annyira imádok nézni, nem láthatom többé Millyt se és anyáékat. De legfőbbkép nem láthatom Őt! Sosem hittem a szerelemben, de mikor vele találkoztam, sutba vágtam minden szabályomat és vele tartottam! Utálom bevallani, de szeretem! És most...most ennek is vége! Nem érinthetem, nem csókolhatom és nem érezhetem meleg testét! Mert az életem zsákutcába ért, ahonnan nincs menekvés. És még mindig vártam. Lassan kinyitottam a szemeim, s ránéztem. Egyszerű farmert viselt, felette egy fekete pulcsit,a melynek kapucnija fejére volt téve. Azt hitte nem látom az arcát, de tévedett! Sőt! Sokkal többet láttam, mint azt valaha is gondolta volna. Átláttam rajta. Ő is csak egy könyörtelen gyilkos, nuku érzelmekkel. Ő a táplálkozási lánc tetején, én a legalján. Csak egy újabb strigula vagyok a listáján, akit el kell tenni láb alól. Ajkai szélles vigyorrá húzódtak, olyannyira, hogy azt hittem menten ketté szakad az arca. Kioldotta a biztonsági kapcsot, s már csak meg kellett húznia a ravaszt, de nem tette. Még nem. Élvezte ahogy egész testemben remegek, ahogy az ereimben szétárad a félelem, megadva neki mindazt, amitől még szórakoztatóbbnak találta a helyzetet. Ő volt a vad, én pedig a zsákmány. Ahogy rideg, zöld szemeibe néztem, amelyben egy cseppnyi szeretet sem honol, sem megbánás, semmi, csak a pokol tüze lángolt, végig szaladt az egész testemen a félelem. A lábaim már nem bizonyultak annyira erősnek, hogy megtartsanak, de még tűrtem. Karjaim ernyedten lógtak testem mellett, fáradtan pislogtam rá, szemem alatt hatalmas karikák éktelenkedtek, amelyekről megmerem fogadni, hogy szinte már bőrönd méretűek, élesen szívtam be az oxigént, amely jólesően áramlott be a tüdőmbe. Legyőzöttnek éreztem magam, de hisz...az is voltam. Legyőzött. Mindhiába a megannyi futás, karmolás és védekezés, ha az erőm jóval kisebb a övénél. Nem szállhattam szembe vele, de ha meg kell halnom, legalább úgy halok meg, hogy tudom, küzdöttem. Nem bújtam el a felelősség elől, hanem szembe néztem a 'gonosszal' és harcoltam, félre téve minden félelmemet. Kezemmel a nyakamban lévő keresztet szorongattam, de ez sem segített. E pillanatban farkasszemet néztem vele és tudtam, innen nincs menekvés. - Utolsó kívánság? - kérdezte egy gúnyos vigyorral arcán. - Ash, kérlek segíts! - könyörögtem. -Sajnos, nem tehetek semmit.-hajtotta le a fejét, de az őr felemelte. Pár másodper és egy hatalmas puffanás zengte be a teret. Védekező pozícióba váltottam, de szerencsére nem rám céloztak. Kissé félve tekintettem fel, és csodálkozva néztem körül. Ash egy pisztolyt fogott maga mellett. A rossz fiúk a földön voltak és véreztek. Remegve fújtam ki a levegőt, majd térde rogytam és sírni kezdtem.

-Barbi, barbi!-futott oda hozzám.-Gyorsan kelj fel elviszlek innen!-kapkodott a kezével, hogy felsegítsen.

-Tünj innen te szemét állat!-ordítottam rá.-Soha többé ne gyere a közelembe!-próbáltam felállni, de a lábaim nem akartak engedelmeskedni.

-Gyere kiviszlek innen mielőtt még vissza ér a főnök.-szólt rám ismét a válaszomat nem meghalva. Nagy nehezen felállított és a fekete autóba beültettet.

Sziasztok! Rettentően sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a részt. Nem sokára itt a nyár, így tudom hozni a részeket. Most van plusz egy írónk, aki segíteni fog a történetbe. Talán még ismerni is fogjátok őt.:) Remélem ez a rész felkeltette az érdeklődéseteket és kapok pár kommentet, vagy akár chatbe, hogy tetszett e vagy sem. Hálás lennék nektek. Nem tudom mikor lesz új rész, de sietünk vele! :) Addig is szép napot nektek! Ha tetszett iratkozz fel! Puszillak benneteket!