Niall Horan
Nagyon örültem,hogy Mr.és Mrs.Palvin látni szeretné a szüleimet,hisz annyi mindent meg kell beszélniük.Na meg annak is örülök,hogy Barbinak semmi baja nincs és mellette lehetek.
- És mi a mai program? - ült az ölembe a lány.
- Mihez lenne kedved Hercegnő? - nevettem.
- Sétálni-válaszolt mosolyogva.Imádom.Imádom ezt a lányt. Egyszerűen nem tudom és nem értem,hogy hagyhattam el.
- Mehetünk! - álltam fel,majd megfogtam apró kezeit és kéz a kézben indultunk el.
- Gyönyörű ez a város. - mondta Barbi.
- Bizony. - helyeseltem.
Barbi
Niallel nagyon sétáltunk New York utcáin. Hiányoztak ezek a pillanatok,amikor csak ketten vagyunk és végtelenség.
Az óra már a 8-at is megütötte. Már eléggé hideg volt az idő.
- Nem kéne haza menni? Kezdek fázni-mondtam.
- De. Mehetünk-adott egy puszit az arcomra.
Már vagy 8 óra is lehetett, mikor beestünk az ajtón.
- Gyorsan főzök egy meleg teát. Addig menj fürödj le-mosolyogtam rá. Niall eltűnt a fürdőbe és addig lefőztem a teát. Mosolyogva dőltem neki a konyha pultnak, s a kezembe vettem a bögrémet. Gondolkoztam a mai napon,a tegnapin meg úgy az összesen amit a szőkeséggel töltöttem.
- Kész vagyok! - kiabált Niall, és már meg is láttam lejönni a lépcsőn. A kezébe nyomta a bögrét.
- Úgy csináltam, ahogy régen is szeretted. - mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Köszönöm. - mosolygott, majd beültünk a kandalló elé.
- És mit szeretne ma még csinálni a Hercegnő? - nevetett.
- Nekem teljesen mindegy. Az a lényeg,hogy veled legyek. - másztam az ölebe.
- Szeretlek! - súgta a fülembe.
- Én is téged! - majd ajkamat ajkára tapasztottam.
Csókunk kicsit hosszúra és szenvedélyesre sikerült,a meghitt pillanatot a csengőszó törte meg. Niall bosszús arcot vágott és magában szitkozódott. Kimásztam az öléből és az ajtóhoz siettem.
- Barbara nyisd már ki az Isten szerelmére. - dörömbölt az illető.
Lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.
- Jace?-néztem rá. -Te meg mit keresel itt?
- Ki az Hercegnő? - kiabált ki Niall.
- El kell tűnőd. - sziszegtem.
Niall mögém lépett és átölelte derekamat.
- Beszélnünk kell Barbi. - mondta Jace.
- Nincs miről beszélnünk. - csaptam be az ajtót.
